A mindenkori felnövekvő nemzedék egészség-magatartásának formálása, a jövő egészséges felnőtt társadalmának nevelése stratégiai fontosságú feladat. Az egészséges életmód és magatartásformák (a dohányzás mérséklése, az egészséges táplálkozás, a kulturált ivási szokások elterjedése, a drogprogram megvalósítása, a stressz tudatos feldolgozása, a szabadidősport feltételeinek biztosítása) kialakítását az oktatás valamennyi szintjén érvényesíteni kell. Az egészséges életmód ismerete épp annyira fontos, mint a magyar nyelv, az irodalom, a különböző természettudományok ismerete. Az egészséges életmódra történő nevelést már iskoláskorban el kell kezdeni, hiszen csak a folyamatos ismeretbővítéssel tudjuk felnőttkorra elérni az egészségtudatos gondolkodást.

Az egészség az ember legdrágább kincse, amely a szervezet és a környezet közti dinamikus egyensúly állapotát fejezi ki. Az egészség lényegét meghatározni és pontosan leírni igen nehéz, de biztos, hogy olyan pozitív fogalmat takar, amely a társadalmi, közösségi és egyéni erőforrásokat, valamint a testi-lelki képességeket hangsúlyozza. Nem passzív állapotot, hanem egy életen át tartó aktív folyamatot jelent, hiszen mindenki naponta saját magának aktív közreműködésével kell, hogy biztosítsa a környezet változásai között.
Az egészség megköveteli egyrészt az ember alapvető érzelmi, táplálkozási, egészségügyi, nevelési és társadalmi szükségleteinek kielégítését, másrészt a szüntelenül felmerülő alkalmazkodást az állandó változásban lévő környezethez. Az egészség tehát elérendő és megtartandó állapot, ami egyben azt is jelenti, hogy állandó mozgásban, változásban lévő kiegyenlítődési folyamat. Az egészség jó hangulat, testi-lelki egyensúly, harmónia, magabiztosság és biztonság is egyben, a siker és a boldogság záloga.
Társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszára az önpusztító életmód a jellemző. Társadalmi szinten csak akkor tudunk változtatni a már-már kritikussá váló egészségi helyzeten, ha a meglévő betegségek gyógyítása mellett, vagy részben helyette a kiváltó okok (ti. a dohányzás, a mértéktelen italozás, az egészségtelen táplálkozási szokások és a vészes mozgásszegénység stb.) megszüntetése, illetve kialakulásának a megelőzése kerül előtérbe.
A közoktatás az elmúlt évtizedekben vitathatatlan érdemeket szerzett a magyar nép kulturális felemelkedése területén. Erre mindannyian méltán büszkék lehetünk. Nem fordított azonban kellő figyelmet a fiatalok erkölcsi, még inkább egészségi nevelésére.
Hosszú évszázadoknak kellett elmúlniuk, amíg ténylegesen kialakultak a nevelés és az egészség szoros kapcsolatai. Az orvostudomány egyik ága az egészségtan, amely foglalkozik az ember egészségének megőrzésével, megvédésével és fokozásával, tanulmányozza a környezetnek az emberre gyakorolt hatását és az egészséges életmód követelményeit.
Az egészséges fiatal generáció felnevelése az egyén, a család és az egész nemzet közös érdeke. Bizonyított tény, hogy minél korábban találkoznak a diákok az egészséges életmód (helyes táplálkozás, rendszeres testmozgás stb.) alapjaival, annál egészségesebben kerülhetnek ki az iskolapadból. Nagyon fontos tehát, hogy a tanulóifjúság időben ismerje fel az egészség értékjellegét, hiszen ebben az életkorban még érdemi hatást lehet gyakorolni a személyiségfejlődésükre. Ez pedig nagyban meghatározza az életmódjukat, szokásaikat – végső soron az életideálokat, a preferenciák kialakulását.

A társadalom modernizálása és technológiai fejlődése mélyreható változásokat indított el hazánkban. A társadalom életmódjában végbement változások hatással vannak a népesség egészségi állapotára is. A felgyorsult élettempó új alkalmazkodást kíván a fiataloktól az élet minden területén. A népegészségügyi helyzet újragondolása és az ifjúság rossz egészségi mutatói felhívták a figyelmet arra, hogy az egészség fejlesztésében a legnagyobb szerepe a szemléletváltásnak van. A fiatalok egészségi állapotának megőrzésére, gondozására és a felnőttkori betegségek megelőzésére az egészségfejlesztés eszközrendszerét hatékonyan lehet felhasználni. Az egészség megvédéséhez, megedzéséhez, visszaszerzéséhez megfelelő ismeretek megszerzésére és helyes, egészségvédő magatartás kialakítására van tehát szükség. Ezt segíti elő az egészségnevelés.
Az egészségnevelés tartalma az egészségre, szemlélete viszont a nevelésre, személyiségalakításra vonatkozik. Az egészség képviseletére, a betegségek megelőzésére az egészségügy szereplői (iskolaorvosok, védőnők) vállalkoztak, míg a nevelés, tanítás felelőssége a pedagógusok vállát terheli. Mindezek ismeretében sikert csak abban az esetben lehet elérni, ha a két szektor egymás munkáját kiegészítve, szoros összefogással végzi szemléletformáló munkáját a jövő generáció egészségesebb életéért. A gyermekorvosok, a védőnői szolgálat munkatársai nyomon követik, segítik, biztosítják az egészséges szellemi-testi fejlődést. De fontos feladatuk, felelősségük van e tevékenységben a pedagógustársadalomnak és a szülőknek is. Az egészségmegőrzés tehát olyan komplex feladat, amelyben több szektor együttműködésére van szükség. Közös cselekvéssel meg kell tanítani a fiatalokat arra, hogy az egészség választható érték: nemcsak a betegség hiánya, hanem teljes testi-lelki és szociális jólét, biztonság.
Az iskola a családi környezet mellett a szocializációnak azt a színterét jelenti, amelyben mód nyílik az egészségesebb életvitel készségeinek, magatartásmintáinak kialakítására és begyakorlására. Az iskolában eltöltött idő a gyermekek egészségének és sorsának alakulása szempontjából döntő. Az iskoláknak óriási a felelősségük a felnövekvő nemzedék egészséges életmódra való nevelésében. Az ezzel kapcsolatos feladataikat egészségnevelési programjaik tartalmazzák. A tanulóifjúság nevelésében a család és az iskola a két legfőbb nevelési tényező. A családi otthon nevelése lehet igényes, következetes, hatása mégsem lesz kielégítő, ha nem veszi figyelembe az iskola egészségnevelési követelményeit.
A gyerekeket érő egészségnevelő hatások csak akkor sokszorozódnak meg, ha azok azonos irányban hatnak, azaz szemléletük, követelményük az egészséges életmóddal kapcsolatosan megegyeznek. Az iskolai egészségfejlesztés az iskola egész életébe, mindennapjaiba beépülő tevékenység, hiszen egyaránt irányul a pedagógusok és a tanulók egészségismereteinek bővítésére, korszerűsítésére, a fizikai és pszichoszociális környezet egészségtámogató jellegének erősítésére, az oktatói-nevelői tevékenységben a személyközpontú megközelítésre a tanulók személyiségfejlesztése érdekében.

Az egészségfejlesztés leglényegesebb módszere az egészségnevelés. Célja, hogy az egészségkulturális szint növelésével, az életmód javításával elősegítse az egészség megtartását, a betegségek megelőzését. A hiányos egészségkultúra, az egészségtelen életmód, a környezeti tényezők, a hiányzó prevenciós tevékenységek közvetlenül befolyásolják a mai ember egészségi állapotát. Fontos tehát, hogy az iskolák egészségnevelési programot készítsenek, és következetesen végrehajtsák az abban megfogalmazott feladatokat.
Az iskolai egészségnevelés célja, hogy példával, ráutaló magatartással, közös ténykedéssel megtanítsa a fiatalokat, hogyan kell az egészség értékét megszerezniük, megőrizniük, védeniük és fejleszteniük. Az egészségnevelési program segítségével a tanulók megtanulhatják, hogy miként:

_ állítsanak fel kötelező értékrendszert az egészség iránti elkötelezettségnek;
_ ismerjék meg az egészséges életmód legfontosabb szabályait;
_ legyenek tisztában az egészséges táplálkozás fontosságával;
_ tartsák szem előtt a testi higiénét, a rendszeres mozgás egészségét befolyásoló hatását;
_ legyenek képesek a problémákat, konfliktusokat megfelelően kezelni;
_ ismerjék meg a drog, az alkohol és a dohányzás egészségkárosító hatását;
_ érjék el személyiségük fejlettségének lehetséges felső határát.

Az egészségnevelési program tehát arra való, hogy kellő ismeretek átadásával hozzásegítse a tanulókat az egészséges életvitel kialakításához, a helyes értékrend felépítéséhez. Az iskolákban alkalmazott pedagógiai módszerek tárháza ma már számos lehetőséget biztosít az egészségnevelési program eredményes megvalósítására.
Az iskolának a tanulók egészséges életvitelének kialakítására gyakorolt hatása többrétegű: létezik egyrészt egy nyíltan megfogalmazott oktatási-nevelési terv; másrészt az – ezzel összefüggésben vagy ettől függetlenül ható – ún. „rejtett tanterv”. Utóbbi az iskolai mindennapok hozadéka, amelyben az iskola tárgyi környezete, az emberi viszonyok minősége egyaránt tükröződik. Az iskolában az egészségnevelés nem egy konkrét tananyag, hanem több tantárgy (biológia, kémia, testnevelés, környezetismeret és vizuális nevelés, osztályfőnöki órák stb.) témaköreiből összeálló ismeretanyagból tevődik össze.
Szinte minden tantárgynak van csatlakozási pontja az egészségfejlesztéshez: a biológiai tantervekben a táplálkozás, a betegségek felismerésével, kezelésével és megelőzésével foglalkozó tananyagok szerepelnek; kémiaórákon a tanulók a nikotin, az alkohol, a kábítószer élettani hatásaival és egészségkárosító tulajdonságaival foglalkoznak; a testnevelési óra és a mindennapos testedzés kiemelt jelentőségű az egészségmegőrzés szempontjából.
Az iskolai testnevelés és a sport keretei között az egészségnevelés, a csapatmunka, valamint a társakkal történő együttműködés egyaránt fejleszthető. A mozgásélmény öröme és az egyénhez mért követelményszintek ösztönzik a tanulókat képességeik és akaratuk fejlesztésére. Az állóképesség, az edzettség kifejlesztése, a jellemépítés, a jellemformálás a továbbtanulás szempontjából igen fontos. A rendszeres testmozgás kedvezően befolyásolja a fiatalok testfelépítését, erősíti a gerincet, növeli az izmuk tömegét, szabályozza annak működését, valamint a szervezet zsírtartalmát. Biztosítja az egyenletesebb, harmonikusabb testi fejlődést, ami különösen fiatalkorban fontos, mert ebben az időszakban fokozott a kiegyensúlyozatlanság veszélye.

A középiskolákban és a gimnáziumokban divat lett – melyben sokszor egészséges hiúsági okok is közrejátszanak – a fittség megszerzése. A fiúk a hagyományosan közkedvelt labdajátékok mellett a testépítést, a leányok az aerobiktornát művelik. Növekszik az extrém sportok (BMX, görkorcsolya, triatlon stb.) követőinek száma. Ma már egyre népszerűbbek a nagyszabású futóversenyek, futógálák.
Ugyanakkor látni kell, hogy a tanulóifjúság közel harmada alig, vagy egyáltalán nem sportol. A kedvezőtlen százalékos arány okai között a tanulók túlzott iskolai terhelését, az ifjúság körében népszerű egyéb szórakozási tevékenységeket (diszkó, játékterem, videó, internet stb.) és bizonyos értelemben az igénytelenséget is megtaláljuk. Ennek további oka a testnevelési és sportpropaganda-munka gyengeségei, a szülői ráhatás negatív példái. Sajnos a testnevelés, a sport presztízse csökkent. Míg korábban jelentős motiváló erő volt az élsportolói pályára készülés, ma már ez – az egyéb lehetőségek és a túlzottan kemény, időigényes felkészülés miatt – erősen visszaesett.
A családi életre történő nevelés során a tanulókat fel kell készíteni a felelősségteljes döntés képességére, amely a párválasztáshoz, a házassághoz, a szülői feladat vállalásához szükséges. Fontos feladat a szülői szerepek és a családi munkamegosztásban betöltött szerepek tudatosítása, a mai valóság tényeihez igazodó és a család emberformáló jelentőségének megfelelő kezelése. A nevelés során tudatosítani kell a tanulókban, hogy a hűség, a család: érték, és az ezért hozott áldozatvállalásnak értelme van.
A családi, szociális, iskolai vagy munkahelyi problémákkal való megküzdés, a felnőtté válás, életkezdés, családalapítás nehézségei jelentős stresszterhelést jelentenek. A megoldatlan problémák, feldolgozatlan élethelyzetek erősen befolyásolják az egyén közérzetét. Ez az állapot gyakran pszichoszomatikus tünetek kialakulásához vezet (fejfájás, alvászavar, gyomorbántalmak). Az egészségügyi állapot önértékelésében az általános közérzetnek kiemelkedő szerepe van. A mai fiatalok – legalábbis a jó tanulmányi eredménnyel rendelkezők – rendkívül leterheltek. Napi 6-7 óra tanulás után, kb. három óra magántanulást követően a lecke, illetve a másnapra való felkészülésük után már csak az alvás követ- kezik. Sem idejük, sem kedvük, sem képességük nincs egyéb közösségi tevékenységre.
Az egészséges életmód egyik kulcskérdése a helyes táplálkozás. A jövő nemzedék helyes táplálkozását már gyermekkorban meg kell alapozni. A tanulók általában azt az ételt szeretik, amit ismernek és otthon rendszeresen fogyasztanak. Mivel az ízlés az élet folyamán változik, így azt fokozatosan alakítani lehet.
Az egészséges táplálkozás a családban kezdődik, és az alapok oktatása az általános kortól a felsőfokú képzés végéig tart. Az iskolai étkezések – számos pedagógiai jellegű feladattal – az egész napos nevelés szerves részét képezik. A diákok szinte az egész napot az iskolában töltik, így a napi tápanyagszükséglet jelentős részét az iskolai étkeztetés biztosítja számukra. Az iskolának tehát nagy szerepe van, hogy a rohanó életvitel mellett megtanítsa a tanulókat a helyes táplálkozásra, felhívja a figyelmet a napi ötszöri étkezés, a reggeli fontosságára, a könnyű vacsora szerepére és az édességek mértékletes fogyasztására. A diákkorban kell kialakítani és megalapozni a helyes táplálkozási szokásokat, amelyek felnőttkorban lassan és fokozatosan bővülnek és módosulnak.

Az iskolai étkeztetési rendszer működtetése során törekedni kell, hogy minden tanuló számára mindig elérhető legyen elegendő menynyiségű és megfelelő minőségű táplálék. Felmérések alapján bebizonyosodott, hogy nagyon sok gyerek reggeli nélkül indul el iskolába, kevés zöldséget, gyümölcsöt és főzelékféléket fogyasztanak, sokaknál többször elmarad a vacsora is. Az órák közötti szünetekben a diákok az iskolai büfék árukínálatából választhatnak. Az iskolai büfékben nagyrészt egészségtelen rágcsálnivalókat (csipszeket, csokikat, kakaós csigát, nápolyikat, hamburgert, szénsavas-cukros üdítőket, kávét stb.) árulnak.
Kívánatos, hogy az egészséges táplálkozáshoz nélkülözhetetlen termékek kínálata bővüljön. A „büférendelet” eredményeként az iskolai büfék kínálatában lassan megjelentek a gyümölcsök, a rozskenyérből készült szendvicsek, a saláták és a biojoghurtok is. A cél az, hogy a diákok maguktól válasszák az egészségesebb ételeket. A szakemberek azt remélik, hogy ha a gyerek mindennap látja ezeket az ételeket, egy idő után automatikus lesz, hogy azt is veszi meg.
Ha azt szeretnénk, hogy a következő generáció okosabban és egészségesebben táplálkozzon, akkor már iskoláskorban az ételek szélesebb választékával kell megkínálni, és a felnőttek táplálkozási szokásaiknál egészségesebb, hasznosabb táplálkozásra kell nevelni. Az egészséges életmódra nevelés során az iskolának tehát meg kell tanítania a diákokat a helyes táplálkozás- és mozgáskultúra kialakítására, ki kell alakítani a diákokban az önmagukért és másokért érzett felelősség tudatát.
A tanulóknak tudniuk kell, hogy a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a szexuális szabadosság és a kábítószer-fogyasztás következményei, a helytelen gyógyszerfogyasztás az egészségüket veszélyezteti. A családdal, a társadalommal együttműködve legfontosabb a megelőzés, az egészségmegőrző szokások kialakítása. Az iskolai egészségnevelésnek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a tanulók kellő ösztönzést és tudást szerezhessenek az ésszerű, a lehetőségeket felismerő és felhasználni tudó, egészséges életvitelhez. Ehhez arra van szükség, hogy az egészséggel összefüggő kérdések fontosságát értsék, az ezzel kapcso- latos beállítódások szilárdak legyenek, s konkrét tevékenységekben alapozódhassanak meg.
Az egészség valamennyi (ti. testi, lelki, szociális) dimenziójával kapcsolatos ismeretek megtanítása mellett elengedhetetlen azoknak a tevékenységfajtáknak, konfliktuskezelési, problémamegoldási és önnevelési stratégiáknak a kialakítása és fejlesztése is, amelyeken keresztül az iskola a gyerekek értékrendjét, életmódját is hatékonyabban befolyásolhatná. Az iskolának ez a tanulók lelki egészségére is figyelő szemlélete hosszú távon tudná bizonyítani hatékonyságát a felnövekvő korosztályok életesélyeinek javításában.

A XXI. század elején produktív, magabiztos társadalom kialakításának képe vezérel bennünket, amely társadalom kiemelt fontosságúnak tartja az alkotóképességet, az emberi méltóságot, testi és szociális jólétet. Ahhoz, hogy a tanulók egészségi állapota a célnak megfeleljen, egészségpolitikai stratégiára van szükség.
Az egészség szempontjából az életmód kedvező irányú befolyásolása nehéz és rendkívül összetett feladat. A kormányzat, a közintézmények, a civil szféra, a gazdasági és társadalmi élet szereplői, a média átgondolt, összehangolt cselekvési folyamatában valósítható meg. Ehhez ad alapot egy tízéves, szakmailag megalapozott, társadalmi és politikai egyeztetésre támaszkodó stratégia: az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programja (2001–2010).
Bízom benne, hogy a felnövekvő nemzedék nagyobb ösztönzést kap az egészséges életmódra. Ismereteit folyamatosan bővítve jobban odafigyel majd életvitelére és egészségtudatos gondolkodással, a környezet aktív közreműködésével hosszabb távon biztosítja egészségének megőrzését.